Nincs kedved beszélgeti velem? Magányos vagyok, csalódott és nincs kinek elmondanom.
21 éves vagyok. Egész életemben nagyon sok rossz történt velem, ami okod ad a szomorúságra, de nem is ez a fõ bajom.
Még gimnazista koromban nagyon megszerettem valakit, aki nem kedvelt engem, pontosabban én éreztem úgy. Valami mégis változott velem szemben, mert hirtelen kedves lett és megnyílt. Olyan dolgokról beszélt velem éretségi után, amit nem akartam elhinni. Miért velem, miért pont most?
Nagyon haragszik rám, mert azt hiszi, hogy hátsó szándékaim vannak, pedig nem igaz. Egyszerûen csak teljesen összezavart. Azt hittem majd kiverem a fejembõl, ha más lesz a párom, de nem ment. Ma már egyedül vagyok, de folyton rá gondolok. Eltelt lassan 5 év, ebbõl 2 éve nem láttam, mégis õ kell. Sõt a barátságával is beérném, csak tudnám, hogy van. Sajnos azonban elértem, hogy megutáljon és ez nagyon fáj, nem tudom helyrehozni bárhogyan is próbálkozok.
Mit csináljak? Nem tudok mások felé nyitni, mert mindig 1 emberre tudok koncentrálni, úgy értem az a típus vagyok, aki 1 embert akar, de azt nagyon-nagyon. Hogy felejtsem el?
Üzenet
Bejelent
