mi a baj?

Sorban elhagynak a fiúk. Beregisztráltam néhány online társkeresõre, de nem tudom, jó helyen keresgélek-e. Barátaim szerint túl mély a lelkem, hagyom magam kihasználni, talán néha félre is értenek, de egyszer biztosan eljön a nagy „Õ”. Negyvenen túl nehéz már ebben hinni. Legszebb éveimben sok éven át halálra dolgoztam magam. Még nem feküdtem le senkivel, de biológiailag nem vagyok szûz, mert egy vérzés-zavar miatt megmûtöttek, így a mûtõasztalon „vesztettem” el, viszont idõnként majdnem megõrülök, úgy vágyom rá... Csak éppen nem futó kalandra, hanem férjre, aki mindenestül szeret, felvállal, „akar” egy életre. Apám úgy cserélte a nõket, mint más a fehérnemût, én olyan nõ nem leszek. Munkámban jelenleg megbecsülnek, elismernek, egy olyan iparágban dolgozom, ahonnan csak kikerülni könnyû, bekerülni nehéz, szóval viszonylag jól keresek, de anyuval lakom, ezt a lakást tartom fenn, még egyre nem telik. Kilenc évig albérleteztem, aztán hazajöttem. Ez lehet a gond, hogy nem vagyok gazdagabb? Általában dicsérnek a fiúk a tudásomért aztán eltûnnek. Legutóbb az volt a baj, hogy az illetõbe beleszerettem (ami teljesen nem igaz, de õ így érezte), õ meg állítja, hogy „csak” ismerkedni akart. Amit más huszonévesen „gyakorolt”, az ismerkedést és csalódásokat, azt én most szenvedem. Netes társkeresõkön keresztül „futottam” össze pár emberrel, azon kívül a „kutya se vett észre”, pedig nem rég dicsérte egyik barátom, hogy igazi „nõi” sugárzásom van. Túl okos vagyok az a baj? A fiúk a buta nõket szeretik? Túl „mélyen” gondolkodom és a fiúk a „felszínest” keresik? Túl õszinte vagyok? Volt, aki szerint „ordít” a bemutatkozásomról, hogy vágyom a szeretetre. Ez is baj? Létezik vajon olyan férfi, aki becsületesen gondolkodik, és hûséges feleséget akar?
Kezdek kiábrándulni az egész életbõl… gyakran megfordul a fejemben, hogy így nem is kell tovább…
Köszönöm, ha valaki fárad azzal, hogy megpróbál segíteni!

Üzenet   Bejelent

Alapvetõen az a régi beidegzõdésed a baj, hogy "nem akarsz olyan nõ lenni". Sokmindent hozunk a családból - sajnos. Ezáltal van benned egy blokk. Nem akarod, hogy a nõiességed miatt figyeljenek fel rád, azt szeretnéd, ha a tudásod lenne a mérvadó. A férfiak ennél viszont egyszerûbbek - a szó jó értelmében, még mielõtt bárkit megsértenék. Õk elõször a "csomagolást" nézik meg, aztán a tartalmat. Ahogy te is a szupermarketben :-) Õk NÕT akarnak, feleséget és anyát. De elsõsorban NÕT, ahogy mi is FÉRFIT akarunk.
Arról nem is beszélve, hogy amíg anyukáddal laksz és nincs külön életed, addig ne is álmodj igazi pasiról. Elvégre ha valakit elhívnál egy kávéra, az nem az anyukáddal szeretne kv-zni, de megkockáztatom, találkozni sem akar vele elsõre, nagy hirtelen.
Tehát: nem az a baj, hogy nem vagy gazdag, de még az sem, hogy okos, hanem az, hogy nem tartod be a sorrendet. Elsõ a NÕIESSÉG, aztán jöhet a többi!
Ja és a legfontosabb! Ne férjet keress, hanem barátot, akit kacéran csábítgathatsz!! Élvezd az életet, nyílj ki és érezd magad jól a bõrödben! Csak így fogsz magadnak életre szóló kapcsolatot és szerelmet találni. Ez a kisugárzás, amit a férfiak keresnek. Nem a részleteket nézik, hanem hogy egyben milyen az összhatás. A hézagokat pedig messzirõl kiszúrják.
Úgyhogy hajrá! Változtasd meg a gondolkodásod és meglátod, megtalálod az igaz szerelmet! Mert az megvan valahol, csak meg kell keresni :-)
Ha gondolod, szívesen segítek neked ebben, de csak akkor fog mûködni, ha el- és meg is fogadod a tanácsaimat.
Nagyon sok sikert kívánok neked!

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Üzenet

Nagyon köszi!
Elkezdtem lakásügyben körülnézni, talán még a hitel is összejön, de még nagyon az elején vagyok, így a dolog ezen része talán egyszer megoldódik. Az a baj, hogy nem fekszem le férfivel? Ez nem megy "gyûrû" nélkül...
A nõiessségggel kapcsolatos tanácsod viszont nagyon köszönöm. Eddig nem éreztem, hogy ezzel gond lenne. Volt egy srác, aki azt mondta, hogy "jól adom az impulzusokat", aztán mégis eltûnt... ott is az lehetett talán a baj, hogy beleszerettem - 9 évig egyedül éltem albérletekben, úgy érzem az elköltözés sokban nem változtatna rajtam, talán a nõiességgel sincs gond, tényleg nem értem, mi a baj velem?
Nem tudom, ki vagy, de végtelenül hálás vagyok, a segítségedért!!!

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Üzenet

Ha külön élsz, jól veszi ki magát, mert nem kerülsz a "vénlány" kategóriába, hanem inkább a "szingli"-be. Ez utóbbi mégiscsak vonzóbb :-)
Azt pedig verd ki a fejedbõl, hogy nem megy gyûrû nélkül! Ez a világ már nem az a világ, ezenkívül a puding próbája az evés.. Már elnézést a hasonlatért :-)
Nem maga a szex a lényeg, hanem a játék, ami odavezet. Nem kell egybõl ágyba bújni, de engedni kell bizonyos dolgokat (egy érintés, egy simogatás, egy csók, a többi meg jön magától). Amúgyis, aki egybõl ágyba akar vinni, az nem gondol komoly kapcsolatra. A baráti közeledés a lényeg. Egy barátot a bizalmadba avatsz, szívesen megsimogatod, megöleled, megpuszilod. Itt kezdõdik a dolog. És ha valóban kialakul a szerelem, akkor nem a gyûrû a lényeg. A közös élmények fognak összetartani, mint ahogy a házasságban sem a papír tart össze. És a szex bizony a legszebb "közös élmény", ami létezik a földön! Nem hiába tesznek meg annyi mindent érte az emberek ;-)
És még egy gondolat: SOHA ne te mondd ki elõször, hogy szereted! Mert világgáfut, méghozzá örökre! És ne is lássa rajtad! Ne csillogjon a sóvárgás a szemedben, vagy hogy elolvadsz tõle. Ugyanakkor add jelét, hogy kedveled. Az igazi férfiakban még él a vadászösztön, szeretnek hódítani. Olyan macska-egér játék ez.. Hagyd, hogy elkapjon, de fuss elõtte pár kört, míg végleg megkaparint. Így biztos, hogy jó falat leszel! :-)

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Üzenet

Kedves Kata,Tercsi,Klára !

szerintem a "mutéted" 10-20 évet elvett az életedbõl. egyszeruen nem tartod elsoszamu fontos dolognak a sex-et de ahogy paran leirtak a pasik eloszor a csomagolasra kivancsiak.Egyaltalan nem erdekli oket mi vagy belul,hol laksz,mit dolgozol,miylen a karriered. Igenis te is tartsd fontosnak sex-et mert nem értem mit csinaltal az elozo 20 évben "szuzen"?? Csapj bele az életbe sportolj,bulizz,szorakozz ! Pasizz, legyél minnél többször szerelmes a nagyszámok törvénye alapjan be fog jönni. Esha valaki ezekalapjan k*rvnak tekint akkor a nevemben is rugd f*nekbe.Igenis egy 40-es fuggetlen Nõ is lehet szerelmes és lehet egyejszakas kalandja mert Õ donti el mire van szuksege. Egyszoval egy kicsit lovagold meg a hullamokat,Élj,játszadozz,kalandozz.

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Egy kicsit képviselném a ,,konzervatív'' oldalt is :) Szerintem nem baj, ha nem megy gyûrû nélkül, ha valaki igazán szeret akkor nem ez lesz az akadály, hogy együtt maradjon veled! Ha pedig nem, akkor ott a türelem hiányzik...
Ami viszont szerintem továbbra is nagyon lényeges, hogy minél jobban megismerd a másikat és õ is téged! Mikor, mire, hogyan reagál, stb... ha például, te valamit nem tudsz elviselni, vagy rosszul esett, amit mondott tett, akkor jobb minél elõbb megbeszélni és tudomására hozni, illetve, ha valami jó történik azt is, néha a gesztus is elég, sõt több is! (nekem nagyrészt ezért szállt el egy kapcsolatom)
Arra, hogy lelkileg megismerj valakit egy élet is kevés, de hogy testileg, arra két éjszaka is sok! :)
És a lényeg, hogy próbálj meg barátja lenni elsõsorban.
Ami még tényleg fontos, hogy hagyd, hogy õ legyen a férfi és te a nõ, te inkább tisztelt õt, ez egy férfinek nagyon sokat jelent! (ezt tudom magamról, ezért oda vagyunk férfiak :) ) Ezért a tiszteletért nagyon tudunk szeretni :D De mind a két irányból mûködik a dolog!!!
Én például nagyon kivagyok azoktól a nõktõl akik rám nyomulnak (már bocsánat...), de nem érzem, hogy férfi tudnék lenni mellettük.
Viszont, az kell, hogy kimutasd, hogy kedveled õt.
A lakás szerintem nem olyan fontos, bár nem írtad mennyi idõs vagy, de elég sok hely van a városban ahol kettesben lehet lenni, csak ezért nem kell külön lakást hirtelen ilyen gazdasági helyzetben virítani...

Most röviden ennyit - ha valamit nem értesz kérdezz, és szabad velem nem egyet érteni - nem kell mindent megenni! ;)

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Üzenet

Nagyon köszönöm, hogy írtatok!!!

Bevallom annyira elkeseredtem, hogy még az arcom se volt olyan napokig, mint máskor. Komolyan megfordult a fejemben, hogy eldobom az életem. Beírtam a neten, hogy "öngyilkosság", aztán néhány "lebeszélõ" honlapot adott ki. Úgy éreztem, jó, persze, értem, de én akkor sem akarom tovább. Ma reggel egy ismerõsöm mondta, hogy 2 órát késett, mert útközben valakinek sikerült. Érdekes volt hallani a történetet, ha tudta volna, hogy hat rám... Aztán rátaláltam videókra, ipari- és biztonsági kamerás felvételek, többször végignéztem, aztán úgy sírtam, mint nem sokszor az életben, mert éreztem, hogy nem fog menni. Az egyik börtön-kamera felvételén döbbenetes, ahogyan a rab még arra is figyelt ösztönösen, hogy az ásványvizes palack kupakját visszacsavarja, aztán a legtermészetesebb mozdulattal elõvette a fegyvert és fejbe lõtte magát. A legrosszabb annak hangja volt, ahogyan a vér csobogott... ekkor éreztem, hogy képtelen lennék rá, pedig annyira szeretnék megszabadulni az élettõl... (már sírok is újra)
Rettenetesen nehéz életem volt, sokat szorongtam, hogy nehogy újra olyan létbizonytalanságba kerüljek, mint már többször (gyerekként is). Úgy vágynék a biztonságra, a szeretetre, ahogy írjátok, hogy "szórakozzak, bulizzak" ehelyett állandóan tanulok és dolgozom, hogy elkerüljem a bizonytalanságot, amennyire lehet. Most is egy nehéz 5 órás írásbeli vizsgára készülök. Mondanom sem kell, alig megy a tanulás, pedig tudom, hogy nagyon kéne... Lehet, hogy észre sem veszem, és "nyomulok"? Akkor is, ha tudatosan nem akarok?

Nem a legutóbbi srác miatt vagyok elkeseredve, mert õ tényleg nem az igazi, hanem, azért, mert talán nem is létezik, vagy, ha igen, nem talál meg.

És nem értem, miért olyan nagy baj, ha finom és gyengéd vagyok, miért baj, ha "csillog" a szemem, miért kell "elfojtanom" magamban valódi érzéseimet? De azt hiszem, nem figyeltem idáig eléggé arra, hogy jelezzem, ha valami nem tetszik. Kerülöm a konfliktust, aztán én maradok hoppon. Lehet, ezt is már "nyomulásnak" érzik a fiúk? Ó pedig, ha tudnák, milyen hosszú hozzám az út, bár nem lehetetlen – csak az elõítéleteikre hagyatkoznak, pedig nem is úgy van, csak nem tudom magam megértetni. Talán ez a legszörnyûbb az egészben, és ez bosszant nagyon.

Igen, azt ösztönösen is éreztem, hogy nem tudnám kimondani elõször, hogy szerelmes vagyok, de idáig nem is jutottunk el soha. Általában én hallgattam a fiúk történeteit, az enyémre még soha nem került sor. Pedig, hogy szeretnék mesélni… Az az igazság, hogy annyi borzalmon mentem keresztül, hogy "kiírtam" magamból. Muszáj volt, különben már tényleg nem élnék. És már azt sem akarom, hogy az egészet "ráöntsem" valakire, mert "kiírtam". Csak az érdekes részekrõl mesélnék szívesen, amit talán élvezet is lenne hallgatni egyenesen az "írótól". Na, mindegy, erre még sokat kell várni, azt hiszem.

Mivel állandóan kihasználtak sok helyen, a családom is, ezért érzem úgy, hogy megpróbálom, hátha összejönne egy pici lakás, ahol a magam életét élhetném. De nagyon jól esik, hogy egy kedves Úr azt írja, a "konzervatív" oldalt képviseli és még a lakás sem olyan nagy gond. Igazából most is csak aludni járok haza. És annyira megnyugtat, hogy van még férfi, aki úgy gondolja, nem baj, ha megvárom a "gyûrût". Úgy érzem, attól, hogy a világ már "más" az élet alaptörvényei nem változtak, s ma is olyan erõsek, mint pl.: a gravitációé. Képtelen lennék csak úgy lefeküdni, pedig jaj de kívánnám már, úgy érzem, egy vulkán fog belõlem kitörni, csak érezzem, hogy utána is kellek egy életre. Persze tudom, ez egyáltalán nem jelenti, hogy biztosan egy életre együtt leszünk, de legalább azokon az alkalmakon érezzem úgy... Lehet, hogy az is baj, hogy megtudták a srácok, hogy még soha senkivel nem voltam. Ezt talán titkolni kéne? Ez nem érték egy srácnak, hogy õ szakíthatja le a liliomot, s vihet be a rejtelmekbe??? Talán ettõl megijedtek??? Ezt tényleg nem értem… Az a "macska-egér" játék is annyira tetszik, de volna kedvem hozzá... ;-)

S annyi mindenre vágynék, de mindig az van, hogy egyedül vagyok. Mindig egyedül... színházba is már többször mentem egyedül. Volt, amikor fizikai kínokat éltem át egy csodálatos elõadás után, amikor a végén a tapsnál állt fel a közönség, katartikus volt, éreztem én is, de egyedül. Nem volt kihez szólni, ránézni a legszebb pillanatokban. A barátnõjének egy srác mögöttem azt mondta, hogy "még a vérkeringése is felfrissült" olyan élmény volt. Dolhai Attila fõszereplésével a Mozart-ot láttam az Operettszínházban. Egyedül. Utána sírtam hazáig, és vertem a fejem a falba, hogy jól kiszúrtam magammal. Az Operában is többször voltam egyedül. Múlnak az évek, csak dolgozom, és tanulok – pedig úgy vágynék egy férfi kitartó érdeklõdésére, olyan csodákról mesélnék, hogy a lélegzete is elállna, s talán lendületet adna a tettekhez is. Munkahelyemen megbecsülnek, tisztelnek, aki jobban ismer, mindenkitõl nagy tiszteletet kapok, de a végén mindig egyedül maradok. Értem, kedves Uram, amit a tiszteletrõl írtál, már máshol is olvastam róla, azt gondolom, ezzel sem lenne gond, sõt ösztönösen jönne, ahogyan én is kapom kollégáktól, fõnökömtõl. Úgy vágynék egy finom lelkû, intelligens emberre, aki esetleg szintén tudja mi a szenvedés pokla az életben, és boldog örömmel kezdene velem egy új életet. Ha az ember egyedül van, az élet sem kell, ha van kiért küzdeni, ide nekem az egész világot is... Úgy sírok most is...

Hát marad most is a munka, a tanulás, még így 41 évesen is (állítólag 5-6 évet letagadhatok) elkezdem a lakás- és hitel-nézelõdést, az is ad valami célt, nem tudom, hová indulhatnék el egyedül "szórakozni". Egy vidéki kisfaluból kerültem fel lassan 20 éve. Gyerekkori barátaim mind ottmaradtak. Van néhány barátom itt is, de már családosok.

A szex nálam tényleg nem a legfontosabb, de a lelki együttrezdülés, a tûzön-vízen át kitartó hûség után már szorosan az, illetve, csak lenne, ha volna kihez hûséges lenni...

Azért már attól jobb kedvem lett, hogy vannak, akik értenek, megértenek, de belátom, az igazi férfit nem tudjátok elküldeni hozzám, csak marad a várakozás, hátha egyszer csoda történik, vagy én is valahol a sínek között végzem... mert ahogy most vagyok az fájdalmas, kibírhatatlan, és folyamatosan vigasztalhatatlan vagyok. Csak vonszolom magam, és már nem vagyok önmagam... a legutóbbi elhagyásban az fáj, hogy alaptalan volt a vád, hogy "viszonyt feltételeztem elköszönésemmel" – csak a srác édesanyja halála miatt volt egy együtt-érzõ részvét az elköszönésemben, és ezt "viszony" kezdeményezésének érezte, és ezért adta ki az utamat. Nem vagyok én jó senkinek, és esélyt sem kapok... Azt már tudom, hogy ki "nem", de létezik-e vajon, és a következõ 10 évben rám talál-e valaha az aki "igen"????
Mennyi jó együttlét maradt már el??? Pedig mit tudnék adni, ha volna kinek??? Nem értem... nem értem...

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Üzenet

Megértem amit írsz, én is nem egyszer átéltem, talán ezért is tudok válaszolni, ami így önmagában nem lenne öröm, de tudok segíteni, ami már az :)
Én is nem egyszer kaptam már nemet olyantól és úgy ahogy soha nem vártam volna, mégis megkaptam, de legutóbb, úgy éreztem, nem élem túl... de itt vagyok :) ez most lehet nem jelent sokat számodra, de ebbõl tanultam meg, hogy nem szabad emberekbe helyeznem a életemnek és szívemnek a legnagyobb részét (ezek hallatán elcsüggednél, de ne tedd! ez még nem a vég! ;)) hanem valahogy egészen máshogy kell látnom! Olyan dolognak kell betöltenie az életemet, ami nem változik és örök, és tegyük fel, hogy nem is született...! (Itt már gondolom sejted mirõl lehet szó; írásod szépségé igen nagy lexikális tudást tükröz.)
Nagy bátorság tõlem, hogy ezt merem állítani, de manapság mindenki vágyik a boldogságra - de egy leértékelt boldogságra, olyan csökkent értékûre. Ami hajmeresztõ, hogy ezt sem érik az emberek sokszor, csak álmodnak róla... de nem is ez a lényeg!
A lényeg szerintem az, hogy mit szeretnél? Mi az amit valóban hiányolsz az életedbõl? Te magad válaszolj ezekre: boldogságot, erõt, jó kedvet, felszabadultságot, szeretet... egészítsd ki saját elképzeléseddel is! (Most megint ki foglak ábrándítani, de még mindig nincs itt a katarzis ideje.)
Szórakozás, buli, minden ami szórakozás néven fut és káros a szenvedélyek közé sorolható (ezt már megtették helyettem, nem vesézem tovább!) -- kontra minden ami jó: egy hûséges kitartó társ, jó levegõ, nyugalom, békesség, pihenés, napsütés... jó dolgokat írnék csak és ami egy picit is gyanúsnak bizonyulna nem írnám bele! Most azt mindenki azt várná, hogy erre rábólintok, hogy ez az, igen megvan!! Ez kell nekem, ettõl leszek boldog!!!! (Kitartás, mert nem úgy végzõdik!)
Mert erre sem tudom azt mondani, hogy ez az, bizony nem! Ez sem az! De ne szomorodj! Én ezt mind láttam és mégis, boldog vagyok, bár nem olyan leértékelten boldog, ez lényegi! :)
Számomra a megoldást valaki olyan jelenti, aki nem született, mégis meghalt értem, de nem csak értem, hanem te érted is! Itt kérlek vonatkoztass el minden korábbi tanulmányodról! Általában nem helyes ez a kép bennünk, azért nem látjuk a megoldást minden bajukra, pedig ott van a szemünk elõtt - valaki aki türelmesen meghallgat, tudja mit szeretnék az életben, tudja mi árt nekünk, mi válik hasznunkra, min szeretnénk változtatni, nem nézi, hogy honnan jöttünk, ki vagyunk, mennyire elesettek, ostobák, gyengék, erõtlenek, csak egy dolog néz, hogy szeretnénk-e boldogok lenni!
Talán merészség részemrõl ilyen elvonatkoztatásokba lépni, és még merészebb azt mondanom, hogy megtaláltam, mert mindenki ezt keresi, én most mégis érzek elég bátorságot, hogy ezt kijelentsem! :)
Igen megvan! :)
Itt várnád, hogy megmondom, mi a következõ lépés - de itt nem, mert nem szeretnék senkit sérteni a meggyõzõdésében, ezért itt nem, magánban szívesen megírom.
De ami még elmaradhatatlan, hogy akit mutatok, õ már ott áll és vár rá, arra hogy válaszolj és kiöntsd a szívedet neki! Segíteni tudok, hogy hogyan kell, vagy hogyan indulj el, de az erõt már tõle kapod hozzá és a lépést neked kell megtenni! De egy olyan lépést ami kisebb mint a hajszál (az olyan 55-65 mikrométer)ennél legalább egy négy (10000)nagyságrenddel kisebb lépést képzelj el, ennyit kell tenned a boldogságodért!
Merész állítás nem?
Nekem egy ilyen tapasztalatom született a közelmúltban :)
Kérdéseket, kéréseket neki tettem fel és meglepõ módon - kaptam!

Ez lehet hosszabb lett, de továbbra sem kell egyet érteni, és ha máshogy gondolod, kéretik megírni, mert szeretek gondolkodni ám én is! ;) Nem csak mindent megenni, meg bevenni! :)

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Üzenet