hozzámenjek vagy ne?

Van egy pasim 2 éve. Látszólag minden rendben vele. Dolgozik, sportol, megbecsül, szeret stb. El akar venni és gyereket is akar.
AZONBAN
nincs humorérzéke! Az elõzõ pasimon szétröhögtem magam, neki meg havonta van egy poénja. Ezenkívül elég otthonülõs típus, talán túl görcsösen veszi az életet, nem tudom. Mindenesetre elgondolkodtam, hogy kell e ez nekem egy életre.
MERTHOGY
mégiscsak benne vagyok már a korban és legfõbb ideje lenne családot alapítani. Õ pedig erre tökéletes. Arról nem is beszélve, hogy manapság nem sok "normális" pasi van állítólag..
CSAKHOGY
egyáltalán nem érzem, hogy õ lenne az igazi - igaz, még ilyet sose éreztem..
SZÓVAL A KÉRDÉS AZ:
létezik egyáltalán az igazi, vagy mindenki csak kompromisszumot köt, hiszen a tökéletes nem létezik? Ezenkívül ha szakítok, mi a garancia arra, hogy nem maradok vénlány? Végül pedig mi van, ha boldogtalan leszek egész életemben?

Ti mit gondoltok errõl?

Üzenet   Bejelent

Szia! Szerintem ha nem érzed, hogy õ lenne az igazi, akkor várj még. A humorérzék nem minden, persze nem elhanyagolható dolog ahhoz, hogy valakivel jól érezzük magunkat. De ha ilyen érzések törnek rád, hogy ne mérzed õt annak, aki életed végéig boldoggá tehet, akkor ne mszabad valamibe csak azért beleugrani, nehogy véletlenül vénlány maradj. Nekem 7 évig volt võlegényem, 5 éve szakítottam vele. Elõször biztos voltam benne, hogy õ lesz az igazi, de aztán egyre több lett a vita.És amikor megtetszett egy másik fiú, elgondolkodtam azon, hogy jó-e így nekem. Mert akkor valami mégse stimmel. Most úgy gondolom, a legjobb döntés az volt, hogy útjaink elváltak.

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Kedves Anita,Tercsi,Kata,Klára !

szerintem egyszeru ha megkerte a kezed és igent mondtal,nem szivesen mondod mar vissza.Megis "szoktak" olyat csinalni eskuvo elott 1 honap "szünet". Akkor Õ is "belecsaphat a levesbe" bulizhat,sportolhat,mozizhat nélküled és persze te is megteheted ugyanezt. A csajozast/pasizást sexet elotte beszeljetek meg ki-meddig mehet el. Tehát 1 honap nem nagy idõ ha azalatt rajössz/rájön nem illetek össze akkor felejtõõõõs. Ha meg ezekután 80 evig egyutt fogtok élni akkor jót nevettek öregkorotokra mit tettetek ebben az 1 honapban.
Bár meg felmerül ezer kérdés miert is akarod/akarja ezt a hazassagot ezt a parkapcsolatot...

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Szerintem abba gondolj bele, hogy ha gyermeket szülsz ennek az embernek, örömmel fogsz-e a gyermekedre nézni, ha õ a pasidra hasonlít. Ha a válaszod nem, akkor ne menj hozzá. Az élet túl rövid ahhoz, hogy olyan emberre fecséreljük, akit nem szeretünk igazán. És a humor nagyon fontos. Az élet legnehezebb helyzeteibõl kizárólag a humor segít ki. És ha neked van humorod, akkor szörnyû és ELVISELHETETLEN egy életen keresztül, ha a párodnak nincs... Nehéz megtenni, de javasolni szívbõl csak azt tudom: Ne menj hozzá!!!

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

2010-05-17 13:04: Szerintem is fontos a humor és szeretik a hölgyek, és igen ahogy írtad nehéz helyzetekbõl kihoz, de most akkor ha egy pasi nem humoros (sok pasi nem humoros) akkor annak már nem lehet felesége?....

2010-05-16 15:51: Neked igazad van, ezen kell elgondolkodni..

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Nehéz kérdés én már férjnél vagyok és nálunk ilyesmi a helyzet amit leírtál én meg bántam hogy férjhez mentem. A férjem egy jó ember sokan kívánnának ilyet, de hiába ha az összhang nincs meg és úgy érzed, hogy elnyomnak. Én találkoztam valakivel és rá kellett jönnöm, hogy igaz a mondás mindenkinek meg van a másik fele. Az esküvõ egy életre szól jól gondold meg. És ha már lesz gyerek akkor még nehezebb a döntés. Ha újra kezdhetném én nem mennék férjhez. Remélem jól döntesz és boldog leszel.

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (1) / Nem (0)

Üzenet

Hát bizony Te (2010-05-26 15:43) értesz meg a legjobban, hisz ugyanebben a cipõben jársz.
Hiszen nem az a gond, hogy vitatkozunk, vagy hogy még élni akarunk, de még az sem, hogy nem néznék örömmel a közös gyerekünkre; hanem hogy nem látom az összhangot, nem érzem, hogy életem végéig jól tudom vele érezni magam (humor nélkül pedig pláne nem) és ami a legdurvább, hogy nem vagyok már szerelmes sem. Ezért úgy érzem, csak élünk egymás mellett, mint a lakótársak..
Viszont abból a szempontból még szerencsés vagyok, hogy esküvõ és gyerek elõtt állok, tehát nincs nagy tét.
Úgyhogy várok egy darabig, az esküvõt pedig halogatom és majd az élet meghozza nekem a döntést. Mert a Másik Félben én is hiszek!

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Üzenet