Miért van ez?

Senki nem barátkozik velem pedig nyitót vagyok úgy érzem...Összesen 2 barátom van abból az egyik soha nem ér rá a másik pedig folyton fikáz valamiért de rá mindig számíthatok.Az osztályomban nem találom a helyem az emberek valahányszor közeledem lekoptatnak...nem tudom mi lesz így velem de olyan rossz érzés ezt megélni nap mint nap.Szerintetek mit csináljak?(Nyugodtan kérdezhetek az e-mail címem is megadom ha kell csak segítsen valaki olyan rossz így élni..)

Üzenet   Bejelent

Jah és még annyit h. a pszichológusi jelentés szerint nekem:súlyos megfelelési kényszerem van.Vagyis minden téren meg akarok felelni és ha ez nem jön össze hajlamos vagyok magamba fordulni v. összefüggéstelenül beszélni.Illetve roppant érzékeny is vagyok és mindent magamra veszek ezt a két barátom mondta de én is így érzem.Szóval ezeket is bele kalkulálva van valakinek valami ötlete h. mit csináljak h. változón ez a helyzet?

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Üzenet

Hál' Istennek és pont az ellenkezõd vagyok.
Szerintem az beválhat, ha minden reggel a tükör elõtt megdicséred magadnak azokat a dolgokat, amik jók benned/rajtad.
Aztán rágondolsz azokra a dolgokra, amik bántanak, és kimondod a mondatot: "Leszarom!" ->Ezt hidd is el! (és gondold hozzá: valami majd csak lesz, kit érdekel... Mi lehet a legrosszabb, ami történhet: nem beszélnek velem, na Bumm, aztán mi van, hú de nagy veszteség, nem is beszélek én ilyen kis csitrikkel, hülye kis csicskák.)
Aztán, próbálj meg beképzelt lenni, képzeld azt, hogy mindenki azért él a Földön, hogy felettük állhass és megtiszteltetés számukra, ha leereszkedsz hozzájuk vagy felemeled õket a szintedre és hozzájuk szólsz. Ne kerüld õket, csak nézz át rajtuk felemelt fejjel, és köszönj!, az se baj, ha a szemükbe nézel közben, hiszen te magasabb rendû vagy.
Beszélj keveset, de annak legyen mondani valója, ha te nem beszélsz, a beszélgetõ partnered beszélni fog (jó sok hülyeséget), hogy ne legyen csend.
Húzd ki magad, legyél fellengzõs és felszínes.
Szólj, ha átestél a lovon, majd segítek kicsit visszavenni is ;)

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (1) / Nem (0)

Üzenet

Köszi habár nehéz lesz átállnom és felvennem egy ilyen stílust de ötlenek nem rossz.( :

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (1) / Nem (0)

Üzenet

Az elsõ válaszolónak igaza van. Próbálj meg nonreaktív lenni, ne hagyd, hogy érzelmileg megingassanak, és felhúzd magad minden apróságon, ha valami olyat mondanak amin felhúzod magad azt általában szándékosan mondják, pont azért, hogy ideges legyél és elkezdj magyarázkodni, mindig az a kevésbé domináns aki magyarázkodik. Soha nem mentegetõzz vagy magyarázkodj, inkább csak szard le a véleményüket, mosolyogj rajta és mond, hogy "aha", fogd fel viccként az egészet, sõt, túlozz rajta egy kicsit, ezzel azt mutatod ki, hogy még ha egy sokkal durvább dolgot is mondott volna, te azt is leszarnád. Persze ha egyszer belekezdesz akkor ne az legyen, hogy egyik percben nonreaktív vagy a másikban meg már magyarázkodsz.

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (1) / Nem (0)

Üzenet

Köszönöm válaszodat!Nem tudom mit csináljak egyszerûen nem tudok változni.De már nagyon unom ezt az állandó stresszt ami körül vesz.Nem elég h. mindenki lenéz még otthon állandóan bántanak...kezdem feladni ezt az egészet...illetve fel is adnám csak úgy félek...

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (0) / Nem (0)

Üzenet

Csak légy önmagad, ne akarj megfelelni senkinek, hiszen, akkor mindenkivel más vagy, elrejted önmagad, ezért nem találják, "ki is ez az ember"
Ha mindig önmagadat adod, akkor látják meg az igazi énedet, amit már tudnak szeretni. Persze ne várd, hogy ez napok alatt menni fog, és arra se számíts, hogy mindenki szeretni fog. De hidd el, lesznek elegen!

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (1) / Nem (0)

Üzenet

még valami: sose magyarázkodj a tetteid miatt, hanem vállald õket, hisz az is te vagy.

Hasznosnak találta ezt a választ? - Igen (1) / Nem (0)

Üzenet