Adnátok valamiféle tanácsot?
Ezt a 'kérdést' már más fórumon is kiírtam, ahol kaptam hasznos válaszokat, amik jólestek, és segítettek is valamennyire, most viszont itt próbálkozom meg, különféle okból kifolyólag amit szerintem felesleges részleteznem. Igazából nem tudom, hogy szoktak-e ilyen jellegû kérdések kikerülni ide, új vagyok. : )
___________________
Nos, elég hosszú lesz, mivel leírom azokat a dolgokat, amik bennem vannak, és egyre inkább hazabasszák a napjaimat. Tanácsot és valami segítséget szeretnék kérni tõletek, így névtelenül. Elõre is köszönöm!
Elég nehéz belekezdenem, egyébként. Talán ott kezdeném hogy 14 éves (f) vagyok, és egy kisebb faluban élek, nem nagyon járok el sehova, leginkább otthon ülök. Eleinte arra gondoltam; 'jó-jó, még csak általános iskolás vagyok' és '.. falusi vagyok, nincs túl sok lehetõségem arra hogy eljárjak' késõbb persze beláttam, hogy csak bennem van a hiba. Bevallom, nem igazán érdekelt. Mostanára pedig mondhatni, teljesen felemészt. Nagyon zavar hogy már körülbelül 3 éve nem csinálok semmit, csak a gép elõtt ülök, és elvesztegetem ezeket az éveimet. Nem igazán vannak barátaim akikkel eljárhatnék bármerre, és a falubelieket pedig rettenetesen gyûlölöm, nem szeretek közéjük menni, még a boltba is nehezemre esik átsétálni. Ha lennének tényleg barátaim, bemehetnék velük a városba, csakhogy haver-hiány miatt... necces. Egyedül meg minek?
Az egyik legrosszabb pedig az egészben; ha végül is változnának a dolgok, és már sokkal inkább lenne lehetõségem arra, hogy csavaroghassak, bennem lenne az hogy elkúrtam 3 évemet, amit nem kellett volna. Ez (is)nagyon zavar engem.
Idõközben pedig arra is rá kellett 'döbbennem' hogy, ahhoz ami engem tényleg igazán érdekelt, nem is értek. Oké, ez lehetséges hogy nem így van, de mivel senkivel nem tudok beszélni, senkinek nem tudom megmutatni 'esetleges tehetségemet' valahogy odajutottam, hogy az eddigi támpont az életemben, teljesen elveszett. Ettõl, még inkább keservesebbek lettek a napjaim, hiszen komolyon SEMMIHEZ sem értek, és mint kiderült, azt hittem ebben a bizonyos dologban legalább, van valami reményem. Lehet hogy.. egyszerûen nem találtam még meg azt amihez értek, de már ideje lenne, legalább az lekötne. (Egyébként, a mûvészetek érdekelnek... Valami tipp, ezzel kapcsolatban.. esetleg?)
Arra gondoltam megtanulok gitározni, mivel elkezdtem igazán érdeklõdni a Nirvana-felé. Kurt Cobain pedig nagy példaképem lett, elkezdtem olvasgatni az életrajzi könyvét, filmeket néztem róla, és hasonlók. Az õ hatására, pedig fejembe vettem ezt az ötletet. Mókás, mivel eddig még nem volt gitár a kezemben, alig tudok róla valamit. Amikor mondtam anyának, szimplán csak kinevetett. Ettõl függetlenül nem bátortalanított el. Akusztikusra gondoltam, és interneten szeretnék tanulni...
Más; lányok. Mivel kamasz vagyok, nyilván ez nem hiányozhat, de azt hiszem ez nálam kicsit komplikáltabb, mint másoknál. Az van, hogy nekem van egy ideálom, afféle 'álomnõm', bár nem csak képzelgés, olyan lányok - egyértelmûen - akiket én 'ideálnak' tartok, léteznek. A probléma ezzel csak annyi, hogy; nekik pedig természetesen, nem én vagyok az ideál.
Hm. Rengeteg mindent 'kiszeretnék' vagy 'kiszerettem volna' írni magamból, de (egyenlõre) úgy gondolom, ennyi elég bõven. Már ha segít nekem ezekben valaki, azt is nagyra értékelném. Egyébként gondoltam arra, hogy írok naplót, csak a napló nem fog rajtam segíteni, az nem válaszol, és attól nem lesz jobb ha csak leírom.
Köszönöm annak aki elolvassa, és ír valamit!
Bejelent
Üzenet